Ez a hal ihlette a középkor tengerikígyó-legendáit

Az ember leghosszabb példánya

Anatómia[ szerkesztés ] Az Acrocanthosaurus és az ember méretének összehasonlítása Az Acrocanthosaurus az NCSM jelzésű lelet felállított csontváza az Észak-Karolinai Természettudományi Múzeumban North Carolina Museum of Natural Sciences Az Acrocanthosaurus koponyája az Észak-Karolinai Természettudományi Múzeumban Habár valamivel kisebb volt az ember leghosszabb példánya olyan óriási rokonainál, mint a Giganotosaurusaz Acrocanthosaurus az egyik legnagyobb theropoda, amely valaha létezett.

Leghosszabb ismert példánya 11,5 méter hosszú az orrától a farka végéig, a tömegét pedig — kilogrammra becsülték. Koponyája majdnem elérte az 1,3 méteres az ember leghosszabb példánya. A tömeg csökkentését szolgáló szem előtti nyílások fenestrae antorbitalis elég nagyok, a hosszuk meghaladja a koponyahossz egynegyedét, a magasságuk pedig a koponyamagasság fergektol, mit kell tenni. A felső állcsont maxilla külső felszíne és az orrcsont pofa feletti felső része nem annyira durva felületű, mint a Giganotosaurus vagy a Carcharodontosaurus esetében.

Hosszú, az ember leghosszabb példánya redők emelkednek ki az orrcsontból, melyek a pofa mindkét oldalán végigfutnak az orrnyílásoktól és a szemekig, ahol a könnycsontokon folytatódnak.

A könnycsont és a posztorbitális csont találkozása egy-egy vastag szemöldököt hozott létre a szemek felett, ahogy az a carcharodontosauridáknál és a rokonságukba nem tartozó abelisauridáknál is látható.

Fő navigáció

A felső állcsont mindkét oldalán tizenkilenc görbe, fűrészes fog helyezkedik el, az állkapocsban levő fogak számát azonban nem publikálták. Az Acrocanthosaurus fogai szélesebbek, mint a Carcharodontosaurusé, a felszínük pedig nem olyan az ember leghosszabb példánya, mint a carcharodontosauridáké. A fogcsontok az állkapocs fogtartó csontjai ez elülső élnél szögletessé és sekéllyé váltak, ahogyan a Giganotosaurus esetében, az állkapocs többi része pedig kimélyült. Az Acrocanthosaurus és a Giganotosaurus állkapcsához tartozó surangularis csont külső felszínén, a koponyaízület alatt egy vastag, vízszintes redő helyezkedik el.

Például a rokonságába nem tartozó Spinosaurus majdnem 2 méter magas, a csigolyatesteknél szer magasabb tüskesorral rendelkezett.

az ember leghosszabb példánya parazita férgek által okozott helminthiasis

A nyak- és hátcsigolyák oldalán feltűnő, a farokcsigolyákon pedig kisebb bemélyedések pleurocoelek találhatók. Ez a tulajdonság jobban emlékeztet a carcharodontosauridákra, mint az Allosaurusra. Két hátsó lábán járt, a fejét és a felsőtestét hosszú, súlyos farka tartotta egyensúlyban a csípő feletti tömegközépponthoz viszonyítva.

A mellső lábai aránylag rövidebbek és robusztusabbak voltak a Allosauruséinál, de ettől eltekintve hasonlítottak azokra: a kézfejekhez három karmos ujj tartozott. A kisebb, futó dinoszauruszoktól eltérően a combcsont hosszabb volt, mint a sípcsont és a lábközépcsontok[2] [6] ami arra utal, hogy az Acrocanthosaurus nem volt gyors futó.

A lábfejen négy lábujj volt, de a theropodákra jellemzően az első az ember leghosszabb példánya hallux kisebb volt a többinél és nem érintkezett a talajjal. Ezt az öregcsaládot egyebek mellett a pofa felső részén, kétoldalt, az orr és a könnycsont között húzódó egy-egy redő, valamint a nyakcsigolyákon levő magas tövisnyúlványok jellemzik. Willis Stovall és Wann Langston, Jr. Paul a nem második fajaként az A. Ha az Acrocanthosaurus carcharodontosaurida volt, akkor Észak-Amerikába is átterjedhetett.

A nevet ben két amerikai őslénykutató, J. Willis Stovall és Wann Langston alkotta meg. A holotípust és a paratípust az OMNH és az OMNH jelzésű leleteket egy időben írták le ben, két részleges csontváz és egy koponyadarab alapján, melyeket az Antlers-formációban fedeztek fel Oklahoma állam területén.

hogyan néz ki egy bika szalagféreg

Az első az SMU jelzésű lelet egy részleges csontváz, melynek koponyája nagyrészt hiányzik, a texasi Twin Mountains-formációból került elő, és jelenleg a Fort Worth-i Tudományi és Történeti Múzeum Fort Worth Museum of Science and History gyűjteményében található. Ez a példány a legnagyobb, és ehhez tartozik az egyetlen ismert teljes koponya és mellső láb.

Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?

Egy Dél-Arizonából származó fogat ehhez a nemhez kapcsoltak, [21] és a területen talált sauropoda csontokon ilyen fogak által hagyott nyomokat találtak. Az ember leghosszabb példánya teljes mellső láb az NCSM jelzésű lelet felfedezése lehetővé tette az első, az ember leghosszabb példánya és mozgásterjedelemre vonatkozó elemzés elvégzését. Sok ízületnél a csontok nem illeszkedtek pontosan, jelezve, hogy az ízületekhez jelentős mennyiségű kötőszövet tartozott, ahogy az sok ma élő archosaurusnál is látható.

Más felfedezések mellett a tanulmány arról is beszámolt, hogy nyugvó helyzetben a mellső láb a vállakról lógott, kissé hátrafelé álló felkarcsonttala könyökhajlat az ember leghosszabb példánya a karmok pedig befelé fordultak.

az emberben élő helmint típusok gyógyszert a férgek gyógyszertárakban

A kar nem volt képes körbe fordulni, de a függőlegestől ° -ban vissza lehetett húzni, így a felkar valamelyest felfelé állhatott. A előre fordítás kinyújtás a függőlegestől csak 24°-ban volt lehetséges. Az oldalsó helyzetben levő kar lefelé fordulás közelítés esetén nem érhette el a függőleges helyzetet, de felfelé fordulásnál távolításnál képes lehetett a vízszintes felett 9°-os szögben állni.

A könyök mozgása az emberével összevetve szintén az ember leghosszabb példánya számít, a teljes mozgásterjedelme csak 57° volt.

A kart nem lehetett teljesen kinyújtani, sem nagy mértékben behajlítani, az alkarral derékszöget bezárni képtelen felkar miatt.

Az ember leghosszabb féreg, Galandférgek

Az orsócsont és a singcsont az alkar csontjai annyira összezáródtak, hogy a befelé vagy kifelé fordítás pronáció vagy szupinációazaz a kar elcsavarása, az emberétől eltérően nem volt lehetséges. Valamennyi ujjat annyira hátra lehetett hajlítani túlfeszíteni hogy majdnem elérjék a csuklót. Hajlításkor a középső ujj az elsőhöz közelített, a harmadik ujj pedig befelé csavarodott.

A kéz első, állandóan behajlított ujján nőtt a legnagyobb karom, ami visszafelé, a tenyér irányába hajlott. A középső ujj szintén folyamatosan behajlított helyzetben állhatott, a harmadik pedig, ami a legkisebb volt, néha behajított, néha pedig kinyújtott helyzetben állt.

az ember leghosszabb példánya a bél giardiasisával

A mellső lábakat nem lehetett nagy mértékben előre fordítani, így az állat nem volt képes megvakarni velük a nyakát. Ebből következően nem valószínű, hogy a zsákmány megragadásában volt szerepük, az Acrocanthosaurus inkább a száját használta a vadászat elején. Másfelől a mellső lábakat nagy mértékben vissza lehetett húzni a test felé.

Kék bálna – Wikipédia

Mikor a zsákmány az állcsontok közé került, az izmos mellső lábak hátrahúzódhattak, szorosan a test közelében tartva, és megakadályozva hogy elszökjön. Ahogy az állat megpróbált elhúzódni, a két első ujj állandóan behajlított karmai csak még mélyebbre hatoltak az ember leghosszabb példánya.

Az ujjak nagy mértékű túlfeszíthetősége talán lehetővé tette az Acrocanthosaurus számára, hogy szorosan tartsa a prédáját, és megóvta az ujjakat a kificamodástól. Ha a zsákmány csapdába az ember leghosszabb példánya a teste mellett, az Acrocanthosaurus az állcsontjai segítségével végezhetett vele.

Az is lehetséges, hogy az Acrocanthosaurus az állcsontjaival tartotta meg az állatot, eközben pedig ismétlődően hátrahúzta a mellső lábait, karmaival nagy mértékben felhasítva a testét.

Az élő állatnál a hely nagy részét az agy mellett az agyhártya és az cerebrospinális agyi-gerincvelő folyadék töltötte ki. Viszont az agy és az agyi idegek általános jellemzői meghatározhatók az öntvény alapján, és összevethetők más olyan theropodákéval, melyeknek szintén elkészítették az öntvényét.

Bár az agy sok más theropodáéra hasonlít, leginkább az allosauroideákéra emlékeztet. Azonban jóval közelebb áll a Carcharodontosauruséhoz és a Giganotosauruséhoz, mint az Allosauruséhoz vagy a Sinraptoréhozami azt a feltételezést támogatja, hogy az Acrocanthosaurus carcharodontosaurida volt.

Ez összhangban van a nem coelurosaurus theropodák agyával. Az Acrocanthosaurus nagy szaglógumói jó szaglásra utalnak.

Acrocanthosaurus

A fül egyensúlyozást szolgáló félkörös ívjáratainak rekonstrukciója megmutatta, hogy a fej a vízszintes helyzettől 25°-al lefelé állt. Ez az öntvény megfelelő elhelyezésével állapítható meg, melynél az oldalsó félkörös ívjárat a talajjal párhuzamosan helyezkedik el, ami megszokott a figyelő helyzetben belfereg szures állatoknál.

A fosszilizálódott vadcsapások közül a leghíresebbet, ami jelenleg New York-i Amerikai Természetrajzi Múzeum American Museum of Natural History kiállításán látható, a Paluxy folyó mentén, a Dinosaur Valley State Parkban fedezték fel, [27] azonban a szakirodalomból számos másik lelőhely is ismert ebből az államból.

Azonban a tudósok régóta azt gondolják, az ember leghosszabb példánya a nyomok az Acrocanthosaurustól származnak.

Viszont a tanulmány megjegyezte, hogy a nyomok a mérethatáraik és a formájuk alapján az Acrocanthosaurushoz tartozhatnak. Mivel a Glen Rose-formáció az azonos geológiai időszakhoz tartozó Antlers- és Twin Mountains-formációk közelében helyezkedik el, és az e formációkból származó egyetlen nagyméretű theropoda az Acrocanthosaurus, a tanulmány arra következtetett, hogy az a legvalószínűbb, hogy a nyomok ettől az állattól származnak.

A theropoda nyomok néha a sauropoda nyomokon láthatók, ami azt jelzi, hogy később keletkeztek. Ez olyan bizonyítéknak tekinthető, ami arra utal, hogy egy kis Acrocanthosaurus falka egy sauropoda csordát cserkészett be. Például több magányos theropoda haladt különböző időpontokban arra, amerre a sauropodák mentek, azt a látszatot keltve, hogy egy falka próbálta becserkészni a zsákmányt. Ugyanez mondható el a sauropodákról is, melyek nem feltétlenül alkottak csordát.

Ezeken a geológiai formációkon nem végeztek radiometrikus kormeghatározástde a tudósok a biosztratigráfia segítségével felbecsülték a korukat. Az ammonitesz taxonok változásai alapján a kora kréta kor apti és albai korszakainak határa megtalálható az Acrocanthosaurus lábnyomait őrző texasi Glen Rose-formációban, ami éppen a Twin Mountains-formáció az ember leghosszabb példánya húzódik. Ez alapján a Twin Mountains-formáció teljesen a — millió évvel ezelőtti apti korszakhoz tartozik.

Pár millió évvel korábban ez a tenger északi irányban kiterjedve a Nyugati Belső Víziúthoz tartozott, és két részre osztotta Észak-Amerikát, majdnem a teljes késő kréta kor során.

A Glen Rose-formáció egy partmenti környezet volt, az iszapban megőrződött feltételezett Acrocanthosaurus lábnyomok egy ősi partvonal mentén keletkeztek. Mivel az Acrocanthosaurus nagyméretű ragadozó volt, az otthona is nagy kiterjedésű lehetett és többféle környezetet lefedett.

3 legeslegnagyobb repülőgép, amely csak egy-egy példányban repült - 333

DOI : Hozzáférés ideje: Currie, Philip J. Geodiversitas 22 2—